Minden alkalommal, amikor
arra gondolok, hogy tanár leszek, akkor mindig ugyanaz a kérdés fogalmazódik
meg bennem. Vajon jó tanár leszek-e? Aztán természetesen eszembe jut, hogy mi,
mind a harmincöten másokat szerettünk vagy utáltunk, másokat tiszteltünk vagy
éppen nevettünk ki a háta mögött. Miért lesz valaki jó tanár? Erre a kérdésre
is mindenki máshogy felelne, úgyhogy leírom, hogy én hogyan szeretnék jó lenni.
Szerintem az oktatás
célja az, hogy olyan feltörekvő generációt neveljünk ki, akik képesek kritikusan
gondolkodni, aktívak, érdeklődők, nyíltak, ki tudják fejezni a gondolataikat
szóban és írásban az adott szituációnak megfelelően a saját nyelvükön és más
idegen nyelven is, valamint, hogy el tudjanak tájékozódni a valós és a
digitális térben egyaránt. Számomra ezek a legfőbb céljai a tanulók
tanulásának, amelyek alá be tudnak sorakozni kisebb célok is, mint például a
tananyag elsajátítása. Ezeket a célokat kell a tanárnak a tevékenységeken
keresztül eljuttatnia a diákhoz. Úgy vélem, hogy az iskola ehhez eszköz, ami
olyan, mint egy hangszer, hogy ha jól adják a kézbe, akkor képes dalolni.
 |
| Ideális IKT osztályterem Forrás: https://www.facebook.com/Smart-ICT-Teachers-1077127538981524/ |
Magamhoz legközelebb a
konstruktivizmus eszméit találom leginkább a tevékenységalapú tanulás miatt.
Hogyan is várhatja el bárki, hogy lekösse
a frontális oktatás, az ingerszegény diktálás azt a gyereket, akinek napi 12
órát villog a kijelző a kezében? Nem azt kell elérni, hogy ne használja az
órán, hanem, hogy értelmes dolgokra használja! Én azt szeretném, ha tudatosan
keresnék a lehetőségeket, amiben szívesen támogatnám őket. Hangsúlyt fektetnék
a társas kapcsolatok szerepére, a feladatmegosztásra, a kommunikáció
nehézségeire és - ennek ellenére is – kiemelt fontosságára. Ehhez a
leghasznosabb a projektpedagógia lehet, ami közben a diákok valós problémákat
oldanak meg közösen. Ugyanakkor, a konnektivizmus elméletéből is beépítenék az
óráim menetébe, hiszen kihasználva az internet adta lehetőségeket a
feladatmegosztásra és a közös gondolkodásra, megoldásra, a technológia aktív
használatára buzdítanám a tanulókat, ezek keresztül is fejlesztve a digitális
kompetenciájukat és gyakorlatias tudásukat. Fontosnak tartom, hogy a
technológia megkönnyítse az osztályteremben zajló folyamatokat, esetlegesen
helyettesítsen bizonyos papír alapú feladatmegoldást, így is nevelve a
környezettudatosságra.
 |
| A konnektivizmus Forrás: https://clubtech.esquipulas.com.gt/wp-content/uploads/2017/02/ciudadania-digital-club-tech-esquipulas.png |
Az értékelés esetében oda
kell figyelni arra, hogy a feladat tervezésekor azt is előre meg kell választani,
hogy miként fogjuk értékelni azt. Én kifejezetten szeretném a diákokkal
megértetni, hogy nem az érdemjegyük határozza meg őket. Emiatt szívesen
elsajátítanék olyan dicsérő/fegyelmező szavakat, amelyek nem a tanulót
minősítik (buta vagy, okos vagy), hanem a munkájukat. Arra akarom motiválni a
tanulókat, hogy merjék felvállalni magukat, ami abban is megnyilvánulhat,
hogyha az adott dolgozaton ő csak kettesre tudja a választ, akkor azt tudja úgy
elrakni a diák, hogy nem készült eleget, vagy rossz módszerrel készült, nem
pedig úgy, hogy nem elég intelligens. Továbbá, a Waldorf pedagógiában
előszeretettel venném át a szöveges értékelést, mert az ötfokozatú skála elég
kevés mozgásteret ad, ám annál több konfliktust eredményezhet.
Összefoglalva: vajon jó
tanár leszek? Szeretni fognak vagy utálni? Tisztelni fognak vagy nevetni
rajtam? Mennyi víz folyik le még addig a Dunán! De azért kíváncsi vagyok,
mennyire fog megváltozni a későbbiekben a véleményem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése